| [Füst Milán - A pásztor] |
A pásztor / / Tört szívvel, melyből fájdalom csordúl, / Lejti táncát a szél s közben búskomor... / Felhők szállnak el felette zordúl / S már az alkony éjszakába fordúl. / S a barna hegyről rég |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
Megadod majd, megadod máskor... / Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd / S ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, / Gondjaim terhén merengek, barna hajam eső veri / S feléd tárom ki két karom... / S |