burkolt
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
menet szótalan, imbolygó / zászlókkal legelől / S a halottat egy kis fekete kocsin hat fehérbe
burkolt
, néma / Lélek kísérte el s velök én is fogvacogva, reszketőn, / ( Szólítani, leplöket felfedni nem
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.