| [Füst Milán - Halottak éneke] |
mert gazdátlan pimasz, / Megbolygattam az élet kényes felszinét / S a titkait kutattam, mint a rossz cseléd. |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
folyam / S hiába szóltam én / S hiába vágtatott utánunk annyi nép, / A messzi kastélyokban ébredő cseléd: / Megréműlt kukták, katonák gyertyákkal, mint a szentek, / Mindhiába integettek... / S utóbb |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
Az ifjukor, bizony... " S mi megöleltük volna ősz fejét / És sírtunk volna tán, akár a bűnbánó cseléd... / S a hold eközben ment az útjain tovább / Oh teli hold borús, nagyszemű, éji báb, / Tán asszony |