| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
cselekménye, / fényes napja, ám az éj / S a hold bizony megejtett mákonyával s fenn a fürtösfejü csillagok, / Az édesek voltak meghittjeink. Nem volt szelíd kis szép / menyasszonyunk, / Mosolygó, ledér |
| [Füst Milán - A pásztor] |
éji csősz / Korhol duhajt, ki csendjét felveré, / A kövér, sötét föld alól a gőz / Békésen száll a csillagok felé |
| [Füst Milán - A jelenés] |
hunyászkodnak meg előttük a Nap / meg a Hold / S mint a pulykák, kurrogva reppennek fel előttük a csillagok is / S menten szét is pattantja őket a rettenetes alázat. / S ők mégis míly komorak! No de mert |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
származánk, hol kopár, vörös / hegyek / A tenger partjait szegélyezik s hol sötétebb egen / Másfajta csillagok járása van. Király, csodás e táj... / Ott sokkal több a csillag s mind sugárzóbb és kövér... / S e |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
az éj is s minden, ami benne hánytorog, / Ilyenkor, tudjuk, elpihen... / Fölöttünk súlyosodtak már a csillagok/ S a folyón túl feltündökölt tündéri fény: egynéhány sárga lámpa... / S fenn halványúlt a hold / S |
| [Füst Milán - Hajnal előtt] |
előtt / / A nyírfák kérgében a csend... / S a hű csillag figyel... / Nem halljátok e hát / A kis csillagok sóhaját? / Nekik már menni kell, / De én még itt maradhatok / S mért is ne tenném? / Sóhajra |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
akkora, mint egy forint s zöld éjszakában / Halkan fénylene végtelen távolból s körötte sokkal szebb csillagok: / Szikráznának táncolva szép rendben s kerengve, mint a rakéták. / Volna kedvem lenni erősnek |