[Füst Milán - Őszi sötétség] |
S a derengő világnál sötét tömegeknek / Borzasztó uralma kezdetét veszi: / Ki állandóan figyelt egy csillagot, / Egy háztetőn zord érckatona áll, / Szembe' van a felkelő nappal, / S ha lemegy a nap: sötétbe |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
paripáknak gyors lábakat adál és szárnyat a madárnak / Segíts hát nékem is, egy sziklát adj, fölötte csillagot, / ellágyuló szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a |
[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
Hogy négy vad erős lovat kellett befogni sebtiben s egy nagy / szekéren / Hajszolva felhőt, csillagot/ Mi máris száguldoztunk élen völgyön át és nagy kiáltozással / felverők / Az éj kábúltjait. De |