csontvázé

[Füst Milán - Egy magános lovas]
este van. / Majd lőporos táskádból estebédedet / Előszeded... S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, / mely enni kezd, / Iszonytató két állkapcsod ropog s egymásba kap. / És nem vagy szomorú. Lóháton


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.