| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
mert tudtam, hogy / mérgesen ugatnak, / Féltik a zsákmányt, akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a halott is halkan sírt, / Szelíd volt: átengedte magát egészen, vigyék el |
| [Füst Milán - Kántorböjt] |
üres templomodból messzire hallják / A sétáló uraságok! / És áldd meg a mi idős anyánkat is! csúnya őszön / Oly bús borús a lelkem: halálát beszéli szüntelen... / Tekintsd a jó anyót, ki türelmesen |