[Füst Milán - Őszi sötétség] |
nappal, / S ha lemegy a nap: sötétbe' marad. / / 2 / Beteg, bús lelkem rokona, bús alvó kikötő, hol derengő fénynél / Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek / S őrt áll egy fekete |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
a halat. / Sötét a tér még, de halkúl a tenger. / S az égő forrásoknak vörös tüze sárgúl. / S a derengő világnál sötét tömegeknek / Borzasztó uralma kezdetét veszi: / Ki állandóan figyelt egy csillagot |