derül
[Füst Milán - Őszi sötétség]
szakállára peregnek. / Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg, / S csak ködös hajnalidőbe'
derül
, mikor rohanó, / Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan / Fekszik a lélek ilyenkor s boldog
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.