| [Füst Milán - Emlékezetül] |
Egy éji nénihez, hogy nem hagyom aludni őt / És éppen én, ki legbúsabb valék, / Oh alhatsz már Dezső, a kő még itt maradt, / De ti már elrepűltetek, a lábatok nyomából pára lett / S a könnyetekből |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
versekben / Egy tréfakedvelő lotyónak, / S amott hányt cigánykereket Frigyes, a hős / S a langy Dezső emitt panaszra ment / Egy éji nénihez, hogy nem hagyom aludni őt / És éppen én, ki legbúsabb valék |