didergő
[Füst Milán - Őszi sötétség]
a lelket, / ( Átjárja a lelket s lebegteti szél: / Bástyákon is szabad lobogót ami lenget, ) / S
didergő
szívet ahol napsütés melenget, / S a kiáltás hol úgy csapong a széllel, zöld, zuhogó vizeken, / Mint
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.