dióbarna
[Füst Milán - A holdhoz]
szegd meg szemtelen / szaladását, / Toppints feléje parányi lábaiddal, vagy álmatag, komoly, / Két
dióbarna
szemeddel úgy meredj reá, hogy megdermedjen / benne a lélek... / Parancsold meg néki a csendet
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.