| [Füst Milán - Objektív kórus] |
te! / S ó fínomult anyag te, sokkal fínomabb, mint az, / Ki már csak benned lel vigaszt! / S ó drága bor, amelyből ittam én, de meg is részegedtem tőle / s ittas, részegűlt / Folyvást csak rólad |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
1912 év májusában, az úgynevezett / " véres csütörtök " hatása alatt, leverten. / / K. Havas Géza drága emlékének! / / 1 / / Változtatnod nem lehet. E világ dolgai / Csak úsznak egyre álmosan tovább. Oh |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
kőbakokon ülvén, még a morzsákat is felcsippentik eldurvúlt / kezökkel, / Semhogy veszni engednék e drága élet legkisebb parányát, / porszemét, / S magát a létet viszont, mint a fityfiringet megvetik. / No |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
felékesítettél a földi téreken / S mindez hiába volt. Elfogytam, mint a hó... / És semmivé lett drága életem. /* / Ha meggondolom, mindez tévedés: / Vaj' Szent Ferenc mit ért el nálatok / Hogy volt az |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
lelked elpihenhet, / S hogy üldözött vad sohajtva megnyugodhatol, / Hős, szívem szakad, ki látom drága homlokod a síró templomi / kincsek / Ódon fénye mögül s ki nem tudom, mi tartson vissza itten |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
lelkem s most bolyong, / S meghaltam egy világos kőszobor tövében, zord országuton, / Míg a várúr drága s habos husú almákat evett / S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal, / S fehér macskája lustán |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
ködök után, kilépek majd a napsütött világra, mint a / gyűrű, / Mely síkos üvegládikójából urnője drága ujján / Rövid sétára megy és visszajön. / És ó mikor lesz már, mikor lesz, áhitozva várom, / Ó mikor |