[Füst Milán - Örökélet] |
magánya... / Ember, bűnös, bús kalandor, / Eltünődtem sorsodon: / Menekűlsz baráti körbe, / Elbujsz dús asszonyi ölbe, / Búvol a síri gödörbe... / Kígyó vagy te, majd madár... / Bizony, lemégy a síri |
[Füst Milán - A szőlőműves] |
tanitja. / S lejjebb lassan, valamint tavirózsa, leúszik a Hattyú. / Alant sötétül a kékség s a dús domboldalt beboritja, / Melyre fehér házat, kicsikét, százat egy óriás parittya / Fekete, tar |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
Ó asszonyok öle, mért vagy termékenyebb! ) / S ím' sírva látom: barna lányok kosarába' szőlőm / Nem dús, nem szép s nem elsőrendű mustja. / Ó így csalódni mért s mért hinni: elcsitúlt a harc |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
gondolám / S hogy: " Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem "... / Mikor hazaérkezének várurunk dús szekerei éji időben / Elemózsiával s a kofáknak hideg zöldségeivel nehézre rakottan... / S a világos |