| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Beteg, bús lelkem rokona, bús alvó kikötő, hol derengő fénynél / Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek / S őrt áll egy fekete katona magosan, s mint fekete angyal az égre / mered |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
szentek, / Mindhiába integettek... / S utóbb dobszó is hallaték, / Komor, nyugodt és fennen hangzó, éber trombita, / Köröttünk zengett zúgott már a lég / S a fák... S hiába esdekeltem én / S az őr hiába |