ébredt

[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
halott is halkan sírt, / Szelíd volt: átengedte magát egészen, vigyék el már, vigyék el! / ( Még nem ébredt fel másik életére s lelke, mint a csecsemőké, / derengett. ) / Vegyék őt át a rossz hatalmak, múljon


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.