édesanyjuk
[Füst Milán - Habok a köd alatt]
röhögnek a vénasszonynak is, / Ki köztük kosarával reggelente jár s lepényt kinál nekik / S az
édesanyjuk
eszükbe se jut. De mint a vérszomjas király, / ki egyben zsugori, / A kőbakokon ülvén, még a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.