égmezőkre
[Füst Milán - Panasz]
közben, hogy majd / megszakad... / S szerelme bár pacsírtaként szökellne fel melléből s ki az /
égmezőkre
s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad, ásitasz... Mindez mivégre van? / Vagy én sem
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.