| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
őre, de megúntam, / Megúntam, mondom, igen e keserűt / A mesterségem megútáltam: rohanó bábákat az éjben, / A sok születést én lessem s ami megelőzi? / Elkésett lánykát, oh a szegényt, vad sikátorokon |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
Hozzád szól a susogás, öreganyó motozása... s akiknek nem telik / olajra, / Szegény varrónők tűje az éjben néked táncol az ablak előtt / Az éj barátságos szörnyei, ődöngő tolvajok s a furiák üres dühe |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
Ahonnan így úgy, akár a fürge halál, oly gyorsan s kecsesen / Surrantak elő s pörögtek el az éjben? / S hogy a lelkek órája is én voltam a sok között s ha sodorta / őket a szél, / Gyakran megűltek a |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
képzelem: / Hogy lejjebb hajoltak a háztetők s a vén / Csókák is, ötvenévesek felűltek fészkükön az éjben/ S nevettek rajtatok, / A lábatok nyomát kerestem múltkor botladozva, / Sírván mutattam némely |