éjjeken
[Füst Milán - Őszi sötétség]
korán sötétül és künn esik. / Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek. / Magános a lélek! S ködös
éjjeken
át didereg, / S csak ködös hajnalidőbe' derül, mikor rohanó, / Tengerzöld felhők úsznak az égen
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.