| [Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
Oh nincs vigasz!... / / Nehéz szekerek dübörögnek éjszakai órán... / Álmában éjjel így zúdúl fel a tó és elnyugszik. / S az idő sűrű, bizonytalan, fekete vízben lomhán tovaúszik |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Álmatlanok kara / / Éjjel, mikor az árnyék már két részre oszolt: / A völgynek öble döbbentő, mély verem / S a hegy nem |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
s ó miért? / Tán nem végeztem dolgomat elég nagy szorgalommal? / Vagy mert mulatni mertem én az éjjel, / Nevetni vígan és nőket csábítani? / Kihívó, durva szókat visszaverni egyszer... / Én, kihez csak |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
csak magadat mulatni tombolsz még a tágas ég alatt, / Aztán indúlj a messzi vidékre, hol megérkezel éjjel/ S hol sötét hegyek alján piroslik a tűz, / Mert zöld fenyőfát éget az északi pásztor / S a |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
s busongó életemet is, amelyben nincsen erő és izzás / Színes képeket vetíteni, csupán feketéket s éjjel! / Sáppadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a / nappal, / Oly holdé, milyet |
| [Füst Milán - Egy csillaghoz] |
szeressenek? / Esengő asszonyok a karjukat s a szívüket / Tárják feléd? Egy egész nép, mely éjjel vándorol, / Téged kiáltson s tán az országúton néhány misztikus lovas, / Nem is három, de négy |