| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen / A végső pirkadat köszönt reád / S a végtelenbe virrad éjszakád. |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
fejed erre s titkaidat magad elhallgattatod: / Hogy nincsen hajnalod, mely néked énekelne s nincsen éjszakád, / Mely érdekelne, néha tompán sírsz. S a háztetőiden / Hiába járkál lámpásával már a régi rém |