| [Füst Milán - Objektív kórus] |
száj rejtekén / És ereidnek kék futása tested habfehér terén / S ó kényes, fínom titkaidnak egész ékes bársonytokja te! / S ó fínomult anyag te, sokkal fínomabb, mint az, / Ki már csak benned lel vigaszt |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
Ó játékos ujjaid, ó fínom szíved képzeletem könnyü serlege, / Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó fogaidnak fényes bujdosása lágy és olvadó száj rejtekén / És ereidnek kék |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
voltam, mint a köd, / Borús, s ha kellett, mint a kés, / Éles és bátran villanó... / Voltam haraggal ékes/ S mint vendégük: beszédes / S a mesterségemben nem alkuvó... / Uram, felékesítettél a földi |
| [Füst Milán - Motetta] |
Sós a vérem a keserüségtől, / Csak a veszett kutya lehet az én rokonom / S az árok széle ékes, szép honom, / Ez lesz a vége látom. / Oh nincs e földön egy barátom... / S mi sistereg és csikorog |