| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
halálával is cicáz / S az életét is hányszor veszti el üres reményekért? A létező világ / mit érhet már neki? / Játékon nyerte mindenét s azt játszva dobja el. / Oh igen, ők azok, kik szemébe röhögnek |
| [Füst Milán - Panasz] |
pacsírtaként szökellne fel melléből s ki az / égmezőkre s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad, ásitasz... Mindez mivégre van? / Vagy én sem értem már az életet? Minek van hangom, / nem |