| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
vonjon fölénk e képzelt látomás, hogy megvédjen / a kínoktól igyál! / Mi nem kívánjuk garasodat érte, koldusa e földnek, úgyis tudjuk, / nincs neked... / S hogy hajad koronája lángban áll talán, úgy |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
városok, feltúrt utak, / Mi ollyanok valánk, hogy csak jövőt akartunk, semmi mást és / elfeledtük érte napjaink'... / Egy télen aztán nagy városba érkezénk, volt éppen gyertyaszentelő / S a víz mellett |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
jól esik e itt, e bús helyen? / Hol régen elfeledted már, ki volt e bús alak, / Hogy mit szenvedtél érte s mit ríkattalak, / De rád is néztem olykor csupa könny között... / Hol minden elmúlt: árny s a fény |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
a tér sarkán a bölcsek s még odébb egy kis csoport, / átszurt dudákkal, / Ezek is jajongva, gyászban érte, úgy jajongtak, mint az árva / gyermekek... / A bűnös, nagy király öreg dudásai... / Ám egyes |