| [Füst Milán - Madrigál] |
Ha verset írsz, nem kedveli, / Kedvét már abban nem leli... / Mondd, hol jajongjak hát még egyszer érted, / A szegény lelked üdvössége végett |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
Míg átkozódtunk, / átkoztuk a kéjt s letéptük volna férfidíszeink... / Épp aznap, mikor sírtunk érted: elmerültem én is. Végeláthatatlan / Gyönyörök szolgája lettem. Sötét tengerek fedik már tiszta |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
utakon. S hogy nélkülem / jó neked ott. / S a szívem is bucsút int. S akár a multakért, úgy zokog érted, / Máris felmérné, ami neki voltál s úgy vezetne kezeden / Remegő szeretettel s vendégeként vissza |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
Úgy esküdtél, hogy elmerűlsz / S ím' itt vagy újra s szertezilálod álmaim... " / " " Sutba vetem érted, mit te tettél a fejemre, bronzból vert / szégyen koronám, / Elvetem palástomat is, mit varrt |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
szégyen koronám, / Elvetem palástomat is, mit varrt valamely szeleverdi szeretőm, / Elhagyom lakomat érted: rászáll a felhő, megűli köd, / Jer menjünk, hiszen szabad az országút... / Nem jobb neked |