érzéketlen
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
a vidék s furcsa / kézmozdulatokkal is őrjöngve hazudoz: / Fájt az élet nekem is, nem voltam
érzéketlen
sohasem. / Ám torkom összeszorúlt, hangom rekedt vala s félve, félszegen / Csak hadonásztam képtelen
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.