| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
csillagtüzeket? És elmenekülsz véle, / mint a tolvajok? / Szabályosabbnak hittem ezt a létet eddig. Ma már megvetem. / Sietni kell? És félni? emberek! Nem nézhetem a holdat / lassan is? / E szép |
| [Füst Milán - A Mississippi] |
mert ott és akkor / kinyitom ám a szám / S nem hallgatok, de nem is szégyenkezem többé, ahogy eddig. / Majd vigyetek a Mississippi mellé, messzire / Oh nagyon messzire. Mert ott az én hazám, hol |
| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
De szilárdan s szépen állani akarok s élni, mint az elfáradt / oszloptartó leányok, / Szeretni, kit eddig megláttam, derék ha volt és menni / mind előre daccal / S meghalni azután, meglátni végül is a fényt |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
mögött / S az ajkamon önhitt mosoly, ez egyszer végre megnézem a / tornyokat, / Miket nem láttam eddig... minek építették s nyújtózkodnak azok / fel a magas ég alá, / Ha én nem láthatom... Ha |