| [Füst Milán - Öregség] |
ledőlni, / susogni, nem is neki, de a holdnak... / Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen/ s amelyeknek zaklatott boldogság mindenkor a neve... / Hol vagytok ti mozgalmak és fekete átkok |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a halott is halkan sírt, / Szelíd volt: átengedte magát egészen, vigyék el már, vigyék el! / ( Még nem ébredt fel másik életére s lelke, mint a csecsemőké |