| [Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
Az egyik agg levele Zsuzsannához / / " Szeretlek, / De ne mondd meg senkinek, / Mert vén vagyok / S az |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
megsürűdve / Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel / Ütni kezdtek engemet és szidtak is: / Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá, / A másik egy kerek toronyból sandított reám, / S amíg sok |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
gőzt lehelve / Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle rögtön át meg át, / Egyik se lelte már helyét, párját kereste mind a hány / És íme: nem volt párja senkinek... / És erre most |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
S ki nevetséges már, hogy mennyit szenvedék! / Tán púpos vagyok én, hogy megvet minden asszony s egyik/ szemem kancsalít? / Féllábam görbe tán, hogy egyre botlik, merev már s húz a sír felé? /... Ó jaj |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
alján? / Egyeseknek fel volt tüzve kontyuk, mint a szemtelen, / A kotnyeles kislányoké... S az egyik végül még felém is fordította / szép fejét... / És várt. Hogy mint a szomjas állat, amely forrást |