egykedvűn

[Füst Milán - Őszi sötétség]
világos kőszobor tövében, zord országuton, / Míg a várúr drága s habos husú almákat evett / S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal, / S fehér macskája lustán nyújtózott egy színes szőnyegen. / / V. / AZ
[Füst Milán - Objektív kórus]
Mi Urunk előtt, ki bús felhők mögül halál képében ránk leselkedik / És nézi szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal. / / II. / NAENIA EGY HŐS HALÁLÁRA / / Hős, ki a láthatár peremén a sötétbe


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.