| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
így? Mely Isten adta, / Isten küldte átok az, mely így zokog? / Akkor is, ó akkor is, megérdemeltem egykor barátságotok. / Szív voltam, tört szív, emberek! / S hogy feledni fogtok, az a vígaszom |
| [Füst Milán - Önarckép] |
arabs szamár, / Ki megszagolván honni földjét, uj ösvényre fordul hirtelen, / Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. / És nem az öröm útját választottam én sem, ám a kopár sivatagét, / Hol vörös a |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
vedd a Libanon / Ös cédrusát, e háromezeréves szűzet, rá hivatkozom, mert / onnan vándoroltam egykor erre / Tekintsed őt, türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, / De bölcsen hallgat s vár |
| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
kerűlt oda, / Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is... / Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok... / Ahonnan jöttem, jobb dolgom volt ennél, esküszöm. / Lehettem bármiféle |
| [Füst Milán - Tél] |
és megver... / S képzeld el ezután, hogy itt jártam én, vedd szívem melegét, / Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly dallamokat! / Földnek fekete göröngye felszállottam / Mélységes éjszakámból |
| [Füst Milán - Henrik király] |
látomás: / Hiába fürkészik agg, néma szemeitek az örök elmulást, / Oh semmi sem segít. Hogy itt élt egykor Henrikem, a király, / itt vérzett a szíve, / Ki tanusítja? S itt jártam én is, hogy lennék utolsó |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
nem, olyat a / knídoszi táncmesterek se tudtak feltalálni, / Sem zenét, minek nekem? magam csináltam egykor/ jó egynéhány dallamot / S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát / sötétben |
| [Füst Milán - Öregség] |
messzeségei! hányszor / Leborúltam a sötétben elétek! / Hallgass rám oh ifjuság. Volt egy öreg görög egykor/ Ki felemelte két kezét, mint a szobor s az ifjuságát visszakövetelvén / Mondott aiszchyloszi átkot |
| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? / És mért oly ismerős? / Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? A néma / mozgalom / Nem tudja, nem felel... / S hiába bámulod |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
a hold eközben ment az útjain tovább / Oh teli hold borús, nagyszemű, éji báb, / Tán asszony voltál egykor s visszajársz a tág / Mezőkön fenn, hol örök csönd honol... / S bús pillantásodtól az ifjuság |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
vékonypénzű leszel / magad is / És régi, kipróbált szived kutyáknak vettetik. / Igen, szerettem egykor sok mindent: hajósok énekét, / Széditő, teljes napsütés: aranyrózsáidat... / Mi mindent szerettem |