| [Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
egy gyűlölt kastély... / Ki tudja, kit őriztek ott s mely titkokat? / Oh sokat integettek onnan egykoron! / Ám utóbb néma lett, akár egy nagy lakat! / S négy sarkán négy torony |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
voltam én! / S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy / világot, úgy, mint egykoron, / S jajonganom megint akár a szél, vagy átüvöltenem az éjszakát... / S bizony már ehhez vén valék |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
kik ettek szép gyümölcsöket: / A lelkük vizfenéken alszik, mint a hal. " / " Hegyes sipkám volt egykoron s kalmár valék, / De vastag lábaim mártottam hajdanába' hóba, / S meghűltem részegen Szilveszter |
| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
hal e el? / S vajjon tovább hullámzik e a századok fekete tengerében, / Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább, / Mint nagy viharban kis hullámfodor? / S vajjon kinek kiáltok én, ha más nem érti meg, / Ha |