egynéhány

[Füst Milán - Szellemek utcája]
knídoszi táncmesterek se tudtak feltalálni, / Sem zenét, minek nekem? magam csináltam egykor / jó egynéhány dallamot / S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát / sötétben töltöm el, / A
[Füst Milán - Habok a köd alatt]
mert vizet a matróz... s hogy még / koppant is a vödör / És megcsörrent a lánc is, így állítja ezt egynéhány jó tanú. / S hogy lenn a víz sárgán lapúlt, sunyított és figyelt, / Hogy alattomosan világított a
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
elpihen... / Fölöttünk súlyosodtak már a csillagok / S a folyón túl feltündökölt tündéri fény: egynéhány sárga lámpa... / S fenn halványúlt a hold / S az ének íme elhangzott és vége volt. / A polgármester


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.