elénkbe

[Füst Milán - Álmatlanok kara]
Járunk s a távoli lámpa s a könnyes szemü csillag vet fényt nekünk, / De a zord fenyő torz árnyait elénkbe önté... / Ó boldog az, ki nyomorára gondol s válik az ajka komollyá / S komoly sóhajjal alszik el s


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.