elfeledted

[Füst Milán - Objektív kórus]
erre járok / S kinek szíve tiszta és magános, mint templomi csengetyű lézengő / bánata: / Jaj, jaj elfeledted, honnan származol: vídám valál s öt percig / gondtalan, / Jaj, jaj, míly elbizottan s önfeledten
[Füst Milán - Végrendelet feleségemnek]
fejem / És megkérdezzelek: oh édes, mondd, az álom / Vaj' jól esik e itt, e bús helyen? / Hol régen elfeledted már, ki volt e bús alak, / Hogy mit szenvedtél érte s mit ríkattalak, / De rád is néztem olykor


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.