elfödött

[Füst Milán - Halottak éneke]
sincs bús tekintetem / És senkit meg nem bántok, rontok azzal, még hogy élek? / Mi bűnöm volt, mely elfödött, a csend, felelj / S a szende szemlélet, mely elbüvölt? / / 2 / Ki síromhoz méla dudaszóval eljön
[Füst Milán - Objektív kórus]
szomorú égre meredve megáll, / Hős, ki most egy fínomabb s komoly közegben szállasz, szállasz / És elfödött az éj a rádleselkedőktől és kik rád haragvók, / Elfödé véres, gennyes szemök, hogy édes lelked


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.