elfödvén
[Füst Milán - A jelenés]
a napot és fekete / fényköreit / S a nap kinyílik előttük. Mert ők karddal a kezükbe' repűlnek / S
elfödvén
szegény szemüket: szent, szent, szent, kiáltják / odafenn a sugaraknak. / S a sugarak megtorpannak
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.