| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
képtelen kinomban s kettős fájdalommal, / hogy szivem szerínt már sohse szólhatok: / Ezért is régen elhatároztam, magamba szállanom s hogy végkép' / Elhagyom barátaim, szerelmem is s kezembe véve igaz könyvedet |