ellágyuló
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
lábakat adál és szárnyat a madárnak / Segíts hát nékem is, egy sziklát adj, fölötte csillagot, /
ellágyuló
szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a halottnak
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.