ellágyulva
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
ki létét egy másikkal úgy olvasztja eggyé, / Mint a szobor, kiről azt hallottam, érce megolvadt / S
ellágyulva
omlott le a tóba a víz iránti nagy szeretettől: / Nékem kín a szépség s fáj minden szeretet
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.