elmerűlve

[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ]
sem köszöntött minket senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak jártunk keltünk, elmerűlve, sóhajtozva, / őgyelegtünk, hízelegtünk, / Téboly volt e lét nekünk! És mit sem érő lomha gaz


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.