| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
az elfáradt / oszloptartó leányok, / Szeretni, kit eddig megláttam, derék ha volt és menni / mind előre daccal / S meghalni azután, meglátni végül is a fényt, mint aki eltévedt / És sokáig botorkált egy |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
ismer s ha mikor / Pattogni kezd a jég is a messzi sikon s szanaszét repedez, / Ilyenkor a fagy, jó előre remegünk, odalenn / Pozdorjává töri a kosaras gátakat. / S máris mint tavaszi gyikocskák, fényesen |