| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
eléd járúl / egy egy emberarc, / Te mozdulatlan várod őt, nem bíztatod, nem kergeted / S úgy űlsz előtte, mint a hegy. / Vérző fogakkal álmodol, forognak súlyos álmaid s ki pitvarodban / netán lányt ölel |
| [Füst Milán - Öregség] |
dobot / S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger... / Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora. / Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig |