| [Füst Milán - A jelenés] |
úgy hunyászkodnak meg előttük a Nap / meg a Hold / S mint a pulykák, kurrogva reppennek fel előttük a csillagok is / S menten szét is pattantja őket a rettenetes alázat. / S ők mégis míly komorak! No |
| [Füst Milán - A jelenés] |
a sugaraknak. / S a sugarak megtorpannak előttük, igen. / S mint a kiskutyák, úgy hunyászkodnak meg előttük a Nap / meg a Hold / S mint a pulykák, kurrogva reppennek fel előttük a csillagok is / S menten szét |
| [Füst Milán - A jelenés] |
szegény szemüket: szent, szent, szent, kiáltják / odafenn a sugaraknak. / S a sugarak megtorpannak előttük, igen. / S mint a kiskutyák, úgy hunyászkodnak meg előttük a Nap / meg a Hold / S mint a pulykák |
| [Füst Milán - A jelenés] |
Amint megvillan a fényben, akkor repülik át a napot és fekete / fényköreit / S a nap kinyílik előttük. Mert ők karddal a kezükbe' repűlnek / S elfödvén szegény szemüket: szent, szent, szent, kiáltják |