elrepűltetek
[Füst Milán - Emlékezetül]
őt / És éppen én, ki legbúsabb valék, / Oh alhatsz már Dezső, a kő még itt maradt, / De ti már
elrepűltetek
, a lábatok nyomából pára lett / S a könnyetekből őszi felhő, / Oh kóbor vénség, mord öregség, nem
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.