| [Füst Milán - Tél] |
S rajtad feledtem szomoru szemeimet: vígasztalan örökkévalóság! / Kakasviadal volt itt s ó minő! Még emlékeznem is! A földnek / két röge feltámadt / S egymásnak eredt... Ezernyi pár párviadalban öklözött s |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
a valóság nekem: elmenekülni tőle / Ó míly boldogság, míly révület lesz s elmerülve fájva / Reád emlékeznem vágyak harsány vásártere, nagy piarc / És abban is: magános, bús kiáltozásaim... / Nehéz a valóság |