| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
Zsoltár / / Ó Uram, engem bántanak / Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom / És utánam jönnek, üszkös bottal |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
huncutok? / Mely alagútba bújtatok előlem hűtlenűl? / Bújósdit játsztok e s félszemmel néztek éppen engem? / Hogy kampós botjával ki áll meg utcasarkokon merengve / S oly hosszan néz utánatok? / Ki az, ki |
| [Füst Milán - A völgyben] |
gyermek / S akár a duda szól az éj maga. / Mert nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem/ kandi nép? / Egy szóval mondom: hol a szív pihen / S a láz elült, a láznak vége már / S a |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
életem, a ridegség, sugárkévéim éjszaka / Ezért oly feketék. S ti kik annyiszor meggyötörtetek engem/ S kiállhatatlan fajtát s más ily becsmérlést oly sokszor kiáltottatok / utánam szívtelenek, / Ím |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
volt a nevem s a várfal alatt korcsmából jöttem épp', / S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem, / S meghaltam ott, világos szürke fellegek alatt, / S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi |