| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Civódtak démonok, de később megsürűdve / Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel / Ütni kezdtek engemet és szidtak is: / Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá, / A másik egy kerek toronyból |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
én már nem emlékezem. / " Ej, ej, te selyma, adj e híradásért némi pénzt, / Avagy szagolj meg engemet, ha jó az orrod! " / Ez volt bucsúja. És beszítta őt a föld. / És megitták a részeg, éji fellegek |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
Féllábam görbe tán, hogy egyre botlik, merev már s húz a sír felé? /... Ó jaj, megütöttek engemet, mint egy szegény vak állatot! /... Ó jaj, hallgass reám, a vádolóim hazugok: lelketlen némberek |