| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
is esős időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol temetőknek / Nedves sirjai közt és távoli erdők/ Bővizü, hüs csurgója bugyogva patakzik. / S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
más a titkomat, / Hogy nincs mit félniök, mert dúrva kezek közt is lágy maradtam. / Lám. Akár az erdők vadja, mikor megmozdúl, / Vagy zizzen lábaid alatt a gally. Hát íly nagy itt a félelem? / Hogy |